A Kanári-szigetek közül talán Fuerteventura osztja meg leginkább az embereket. Van, aki elsőre beleszeret és innentől kezdve csak ide vágyik vissza, vannak akik számára viszont csalódást okoz. De vajon miért?

A szigetcsoport között ez a sziget dicsekedhet a legszebb, természetes óceánparti szakaszokkal, melyek többségénél a homok világos, északon pedig szinte fehér. A sziget keleti partján majdnem egybefüggő lagúnás, homokos partok váltják egymást a holdbéli homokhegyekkel, kisebb sziklás részekkel. A sziget végtelenül csendes, nyugodt, nincs nagy nyüzsgés. A turisták nem egy központi helyre koncentrálódnak, hanem kisebb városokban oszlanak el a sziget egészén.

Viszont Fuerteventura nem bővelkedik a megszokott, sokak által elvárt turisztikai attrakciókban, nincs buja növényzet, csak homok-homok, szikla, homok és víz…sok-sok víz…. óceán.

Első sorban tehát azoknak nyújthat kellemes élményt, akik pihenni vágynak és szeretnek gyönyörködni a végtelen homokos partszakaszokban.

Az ide látogatók többségét kisgyermekes családok, nyugdíjas házaspárok és fiatal, romantikázni vágyó párok alkotják.

No de azért akad bőven látnivaló a partokon kívül is, lenti beszámolóban igyekszünk összefoglalni, hogy mi hogyan ismerkedtünk meg a szigettel.

2018. december 9-én másodszor érkeztünk a szigetre. 2 évvel korábban is eltöltöttünk itt néhány napot, viszont akkor nem volt alkalmunk felfedezni a szép tájakat, csak a hoteleket jártuk végig egymás után, hogy tudjuk, hová is küldjük az utasainkat. Arra viszont így is elég volt ez a pár nap, hogy a kedvencünkké váljon a sziget, ezért választottuk most pihenésünk célpontjának.

1. nap:

Vasárnap este, helyi idő szerint negyed 8 körül szállt le a gépünk Fuerteventura repterén. Miután felvettük a poggyászunkat és átvettük az autónkat, elindultunk a hotelünk felé, mely a Melia Fuerteventura**** volt. Ez a hotel Costa Calma déli részén található, egy nagyon félreeső, de annál gyönyörűbb partszakasz mentén. A közelben északi és déli irányba is csak a végtelen óceánt és homokot látjuk magunk körül. A hotel környékén nincsenek boltok, éttermek, ezért ha ide érkezünk, érdemes autót bérelni vagy idegenvezetői programot igénybe venni, aminek a keretében értünk jönnek a hotelhez és úgy tudunk elmenni különböző kirándulásokra. A hotelben azért van egy kis minimarket, ahol minden szükséges dolgot be tudunk szerezni, tehát ha csak pihenni szeretnénk, akkor ki sem kell mozdulnunk.

A reptértől nagyjából 1 órás út vezetett a hotelig, mely nagyon sima volt. Az utak nagyon szépek a szigeten, a közlekedés nem bonyolult. Sok-sok körforgalom van a sziget északi és déli pontja között, amik nagyban segítenek a tájékozódásban.

A hotelbe érve a vacsoráztatásnak már vége volt (fél 10-ig tartott), de kellemes meglepetésként egy kis hidegtál bekészítés várt minden későn érkező vendéget, ami gyümölcsökből, sajtból, joghurtból felvágottból és kenyérféléből állt.

A szobánkba lépve kellemes, tiszta illat fogadott minket. A hotel közel 40 éves kora már látszik az épületen, egy kis felújítás itt-ott már ráférne, de alapvetően minden tiszta, a szoba nagyon tágas és kellemes hangulatú.

2.nap

Végre szemünk elé tárult a fantasztikus kilátás az óceánra néző szobánkból, amit a késő esti érkezés miatt előző nap nem láthattunk. Már nagyon-nagyon vártam ezt a látványt, ugyanis számomra nincs annál szebb, mint gyönyörködni a végtelen óceán és a homok kettősében, és hallgatni a hullámok morajlását.

Első napi tervünk az volt, hogy a hoteltől teszünk egy kellemes sétát déli irányba, ameddig csak tudunk. A hotel területét elhagyva egy nagyon izgalmas, fövenyes, nedves-süppedős, homokos területre értünk, ez a Sotavento Beach. A lagúnák éppen kiapadóban voltak, ezért volt ilyen érdekes az állaga, a víz közelében természetesen a megszokott tengerparti homok várt minket. A hoteltől jobbra közvetlenül egy Kitesurf kölcsönző van, balra pedig pár száz méterre egy Windsurf kölcsönző, tehát ha szeretnénk megtanulni ezeket a sportokat (vagy ha már gyakorlói vagyunk), akkor ezt itt megtehetjük, hiszen a környék tökéletesen alkalmas rá.

Az óceán a zöld és a kék minden színében pompázik. Ez a partszakasz teljesen naturális, annak ellenére, hogy nincsenek hullámtörők, a hullámok egyáltalán nem nagyok. Nincsenek napágyak és napernyők, csak a homok és a víz…. Fuerteventura a naturista irányzatot követők kedvelt pihenőhelye, ezért sok helyen (így a Sotavento Beach-en is) sok nudista fürdőzővel találkozhatunk.

Az idő egész nap gyönyörű tiszta, felhőtlen volt. A szelet folyamatosan éreztük, de egyáltalán nem volt zavaró erejű, viszont a tiszta napsütésnek és a folyamatos széljárásnak köszönhetően sikerült „kicsit” leégnünk. Erre tehát érdemes odafigyelni, mert nagyon könnyen meg lehet pirulni.

A homok színe ezen a szakaszon nagyon szép sárga. A Sotavento Beach mentén sétáltunk végig, egészen a Risco de Paso-ig, ahová már nem tudtunk átmenni, mert a lagúnák mélyebbek voltak, nagyjából vállig érő mélységűek, mi pedig nem úgy készültünk, hogy nyakig mártózzunk a vízben, ezért 1-2 fotó után itt vissza is fordultunk. A lagúnák között nagyon szeretnek a sirályok is repdesni és pihenni.

Ez a nap tökéletes volt arra, hogy ráhangolódjunk Fuerteventura csodálatos partszakaszaira és a holdbéli tájakra, mert a part belső felén gyönyörű homokos hegyek kísértek végig. A sziget végtelen nyugodtsága és természetessége máris oldotta a rohanó hétköznapok okozta stresszt.

3.nap

Elsőként a Playa del Viejo Rej strandot céloztuk meg. A hoteltől északnyugati irányba kb 15 percnyit autóztunk, aztán pedig gyalog haladtunk tovább. A kocsiból kiszállva természetesen rossz irányba indultunk, így egy jó nagy kerülővel jutottunk le a partra, de legalább ennyivel is többet láttunk. A táj nagyon hasonlít a tenerifei Teide környezetére: homok, kavicsok, vulkanikus kőzet, mindenféle bozótnövény és kis virágok, turistaösvényekkel. Ennél a strandnál egyébként viszonylag nagyobb, erőteljes hullámokkal találkoztunk, ami különösen a szörfösöknek kedvez, de sokan mentek napozni is és barátkozni a vízzel.

Ez a rész bár nagyon szép, de nálunk nem került bele a top 5 látnivalóba Fuerteventurán.

Ezután Cofete felé vettük az irányt, déli irányba, ami a várakozásoknak megfelelően lélegzetelállító látványt nyújtott. Már az odafelé vezető út kilátópontjánál megállva is leesett az állunk a szemünk elé táruló látványtól, annyira gyönyörű volt.

A kilátópont után nem sokkal van egy étterem (Restaurante Cofete), ahol még egy pár falattal felfrissíthetjük magunkat és el tudunk menni wc-re is, ezt érdemes megtenni, mert utána megint csak a homok-homok és a víz következik.

Ebben az étteremben helyi specialitásokat is megkóstolhatunk. pl. kanári krumplit, valamint halból, kecskéből vagy tengeri herkentyűkből készülő fogásokat is.

A part szintén totálisan naturális, nincsenek hullámtörők, nincs tusoló, nincs wc.

A homok sárga és szürkés, fantasztikusan finom és puha. Ez a szakasz nagyjából 12 km hosszú, akár egy napot is el lehet itt tölteni.

Ha már ezen az izgalmas úton voltunk, úgy döntöttünk, hogy megnézzük a sziget legdélebbi csücskét is, Faro de Punta Jandiát a világítótoronnyal. Itt a part végig sziklás, és eléggé kihalt, nem töltöttünk sok időt.

4. nap:

Ma legfőbb úti célunk El Cotillo volt, melyet a szigetet átszelve közelítettünk meg. A sziget belseje felé haladva kicsit kiábrándító, hogy nagyon sok elhagyatott házikó áll. Sok épületről nehéz eldönteni, hogy egyáltalán lakás céljára épült-e, és ha igen, vajon van-e lakója.

A szigetnek ezen a részén a kőzet és a homok vöröses színű, sok-sok élénkzöld növénnyel. Út közben jó néhány kecskefarmot láttunk, a kecske tenyésztés a sziget egyik jellegzetessége, és a kecskesajt és a kecskehús a helyi specialitások közé tartozik.

Ezen a napon átéltük utunk eddigi legizgalmasabb élményét is. Antiguából kiérve megláttunk egy nagyon szép kerttel rendelkező szélmalom múzeumot, de hirtelen nem tudtam megállni, így tovább haladva egy olyan helyen fordultam meg a főúton, ahol nem lett volna szabad. Épp hogy elindultam a kívánt irányba, a visszapillantóban máris láttam a Policia Local-t, de nem villogtak, nem is szirénáztak, így még bíztam benne, hátha nem utánunk jönnek, de hiába…. Szépen megálltak mellénk, elkérték a kocsi papírját és a jogsimat. Minden rendben volt, de elég mérgesek voltak és számon kérték, hogy miért ott fordultam meg. Elmondtam nekik, hogy turisták vagyunk és megláttuk ezt a szép helyet és szerettünk volna visszajönni, persze mindeközben nagyon sajnálkoztam és megígértem, hogy több ilyen nem lesz. Szerencsére mindenféle bírság nélkül megúsztuk ezt a kis kalandot. Kedvesek, de határozottak voltak a rendőrök, mondták, hogy legközelebb bumbum lesz :)

Végül nem váltottunk belépőt a múzeumba, mert nem tűnt különösebben érdekesnek, de a kertje nagyon gyönyörű volt.

Következő megállónk La Olivában volt, ami egy eléggé kihalt hatást keltő falucska, lepukkant épületekkel, sajnos számunkra felejthető élmény volt.

Itt egyébként több múzeum is van, de mi nem annyira szeretjük a múzeumokat, ezért mindet kihagytuk. Ittunk egy café con leche-t és mentünk is tovább.

El Cotillo-ban elsőként a Castillo de el Tostón-hoz mentünk, ami korábban a sziget védelmében játszott fontos szerepet, ma pedig egy kilátóként működik, és szép helyi művészek által készített alkotásokat lehet vásárolni – festményeket és vulkanikus kőzetekből készített szobrokat.

Innen ráláttunk az Aljibe de la Cueva strandra, ami nagyon-nagyon szép, leginkább szörfös hely.

A falucska kissé hippi jellegű, sok az ezt az irányzatot követő turista és helyi lakos is.

Északi irányba haladva egyre szebb strandokat láttunk, mígnem elértük a Playa Chica-t, ami nagyon szemet gyönyörködtető látványt nyújtó csendes kis öböl finom fehér homokkal.

Utunkat Corralejo központjával folytattuk, ahol sorra érik egymást a bazárok és éttermek, ez a sziget legnyüzsgőbb része. A corralejoi homokdűnéket ezúttal későbbre hagytuk. Az út a hotelünkig innen kb másfél óra volt.

Egyébként ezen a napon egész nap egy felhőrengeteg volt a sziget fölött, ami kicsit hűvössé tette a levegőt, de kirándulásra tökéletes volt.

A következő napokban ellátogattunk Ajuy-ba, ahol megnézhettük a Kanári-szigetek legrégebbi kőzeteit, sétálgattunk Betancuriában ami a Kanári-szigetek egyik legrégebbi és leghangulatosabb települése, láttuk Morro Jable lenyűgöző tengerpartját, sétálgattunk Corralejo homokdűnéin és zsiráfot is etettünk az Oasis Park-ban. De ezekről majd a 2. részben fogunk írni :)