Tickair - nyaralászervezés - Kanári szigetek
Belépés


Pekingi úti beszámoló – 2. rész
Pekingi úti beszámoló – 2. rész
2013-02-18

 

A pekingi úti beszámoló 1. részének a sikerén felbuzdulva, újult erővel vetettem bele magam a folytatásba. Az elmúlt hét tanulsága, hogy kiderült mit fogyasztottunk a wanfujingi Ízek utcájában: selyemhernyó-bábot. Keresőbe beírva, ezt találtam: „A selyemhernyó gazdag kalciumban, B vitaminban, nátriumban, vasban és fehérjében, viszont kevés zsírt tartalmaz”. Ez aztán a mennyei csemege! Igen tudom, európai szemmel nagyon visszataszító egy bogár, de ha belegondolok, egy disznóvágás sem tartozik az étvágygerjesztő tevékenységek közé, mégis szeretjük az oldalast, a hurkát, vagy a karajt. Szóval nyilván ez is csak szokás kérdése. Elvégre mitől tisztább a sertés, mint egy bogár?

 

 

Második nap, reggel 8 óra


Nagyjából 3 nadrág, 4 zokni és 2 pulóver felvétele után Ábellal úgy éreztük: készen állunk a túrára. Teljes menetfelszerelésben átbattyogtunk Bogiék szobájához, akik legnagyobb bánatunkra közölték, hogy ma nem tartanak velünk, ugyanis Jázmin az éjszaka belázasodott. Na tessék! Bekövetkezett, amitől annyira féltünk. Sebaj, átszervezzük a programot: majd egy másik nap megyünk a Tiltott városba, ma (azaz kedden) inkább olyan pekingi látnivalókat nézünk meg, ami Jocóékat annyira nem érdekli.

 

Így hát célba vettük a “Nagy Kormányos”, Mao Ce-tung Maozóleumát. Táskát és fényképezőt nem vittünk, hisz tudtuk, hogy tilos bevinni. A sorrend a következő volt: útlevél ellenőrzés, majd átvilágítás. Ezután belépés az épületbe, ahol Mao bácsi márványszobra fogad bennünket, na meg persze a rengeteg virág és katona. A szobor úgy ábrázolja Maot, mint aki egy végtelenül barátságos, jókedvű ember, aki kedélyesen üldögél kedvenc foteljében. Megfigyelésem szerint a szülők átadták a gyermekeiknek az odakint vásárolt virágot, ezzel is megpróbálva beléjük nevelni a pártelnök iránti tiszteletet. A helyiek többször meghajoltak, majd irány A Terem! Egy üvegfal mögött, egy üvegkoporsóban ott feküdt Ő, békében, nyugalomban. Hogy milyen egy 1976-ban meghalt ember 2013-ban? Mint egy bábu, egy híres londoni látnivalóból, a Madame Tussaud Múzeumból. Hozzáteszem, az interneten olvastam olyan pletykákról, miszerint a kínai orvosok nem voltak a helyzet magaslatán Mao konzerválásakor és az elrontott kezelés után, a helyzet súlyosságára való tekintettel, gyorsan készítettek egy viasztestet. Azt a mai napig nem tudja senki, hogy vajon melyik van kiállítva. Szerintem az igazi, de ha van olyan, aki másképp gondolja, szívesen elolvasnám az érveit!

 

Kilépve a MAO-zóleumból, egy térre érkeztünk ahol bármit megkaphattunk, ami Mao: képeket, kitűzőt, órákat, pólót, valamint Mao verses könyveit is. Pár héttel az élmény után, még mindig felkavar ha a Maozóleumra és az ezt körbe vevő hangulatra gondolok. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogyan lehet egy olyan embert imádni, aki az elvei miatt kb. 100 millió embert küldött mindenféle ok nélkül a halálba? Persze néhányan mondhatják azt, hogy „hát de nézzük meg most hol tart Kína”. De vajon ez neki köszönhető? A statisztikák szerint Kína GDP-je az 1980-as évektől kezd felfelé ívelni, tehát a Mao utáni reformok idejétől. Arról nem is beszélve, hogy ilyen áron egy gazdaság se növekedjen…

 

A Tian’anmen téri metróállomás felé sétálva egy nagyon megdöbbentő élményben volt részünk. Előzetesen annyit elmondanék, hogy a hotelünkben ki volt ragasztva egy érdekes figyelmeztetés: „Ha az utcán idegenek leszólítanak és elhívnak teázni NE MENJ EL! Csak a pénzedet akarják kiszedni belőled!” Szóval a megállóhoz sétálva megszólított minket egy nagyon szép kínai lány és megkérdezte, hogy „Where are you from?” (Honnan jöttél?). Én örömmel válaszoltam, ugyanis indulás előtt mindenhonnan azt hallottam, hogy „Máté készülj fel, mert Kínában mindenki oda lesz értetek, mindenki fényképet akar majd készíteni veletek, mosolyogni fog rátok, ugyanis ritka ott az európai ember”. A valóság azonban merőben más volt. Az emberek ránk sem hederítettek, még a boltosok sem akartak köszönni nekünk. De végre most itt van valaki, aki kedves velünk – gondoltam! Aztán kimondta az ominózus mondatot: „Nem iszunk meg egy kávét valahol?”. Na most mit csináljak? A hotelban pont erről írtak. Némi gondolkodás után kipattant az isteni szikra és határozottan ezt feleltem: „We have to go!” (mennünk kell). Hát a kengyelfutó gyalogkakukk nem illant el úgy a farkas elől, mint ahogy ez a két, Michelin babának öltözött európai tűzött el a lány elől.

 

Gazdagodva ezzel az élménnyel is, a Mennyek temploma felé vettük az irányt. A park gyönyörű volt és hatalmas. Erőltetett menetben is minimum 2 óra a körbejárása.
Az épületek tradicionálisak, a templom pedig lenyűgöző és még harangot is kongathatsz! Na persze plusz 5 yuanért.
A Jó termés csarnokánál voltunk, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki nagyon keres valamit a földön. Gyorsan kiderült, hogy itt nem erről van szó, hanem nagyon vallásos öreg nénikről. Az ősi kultúra szerint ugyanis a trón előtt kilencszer kell meghajolni, amely az erőt és a hatalmat szimbolizálja. Ekkor értettem meg, hogy mennyire szent ez a hely számukra.


Kifelé tartottunk, amikor észrevettük, hogy az egyik épületben korabeli zeneszerszámok vannak kiállítva. Állítólag régebben itt tanultak zenélni a fiatalok. A zongora virtuóz Ábelnak se kellett több, rögtön eljátszotta a boci, boci, tarkát az összes létező hangszeren.


Hazafelé azon vettük észre magunkat, hogy egyre gyorsabban és gyorsabban haladunk. Nagyon kíváncsiak voltunk ugyanis, hogy van a mi kis útitársunk, Jázmin.
Sajnos a helyzet nem javult. Egész nap aludt és hol hőemelkedése, hol láza volt.

 

Szerda reggel izgatottan ébredtünk. Titkon abban reménykedtünk, hogy Jocóékhoz bekopogtatva Jázmin fog ajtót nyitni vidám arccal, és a tegnapi kis gyengeség már a múlté lesz. Sajnos nem így történt. Úgy döntött a tanács, hogy nem várunk tovább, elmegyünk a legközelebbi kórházba. Ábellal el is indultunk felderíteni a terepet. Élő GPS-t használtunk, azaz a járókelő embereket kérdeztük, hogy merre van a kórház. Végül sikerrel jártunk. Találtunk egy kórházat, amely mint végül kiderült, remek választás volt. Egy nagyon kedves doktornő elmagyarázta a helyzetet. Elmondta, hogy nem tud kijönni sajnos a hotelhez, de ha bevisszük a kicsit, rögtön megvizsgálja.

 

Buszra is pattantunk (40 Forint egy buszjegy, de a pekingi közlekedési eszközök is alapvetően nagyon olcsóak), hogy átadjuk az üzenetet Bogiéknak. Fél órán belül már újra a kórházban voltunk. A vizsgálat profi volt és rendkívül fejlett. Pár perc után már tudtuk is a vérkép eredményét. A doktornő megnyugtatott minket. Kiderült, hogy ez nem a rettegett madárinfluenza tünetei voltak, hanem csak egy apró megfázás. Kaptunk pár gyógyszert, amik nem is igazán gyógyszerek voltak, inkább gyógynövényekből álló folyadékok. Egy valamit megállapítottam ebből a délutánból: a kínai orvostudomány nem véletlenül világhírű. Itt egyértelműen látszódott, hogy az orvosok feladata nem elsősorban az, hogy meggyógyulj, hanem, hogy ne legyél beteg! Mikor elmeséltük a doktornőnek, hogy mik a tünetek, nem az volt az első gondolata, hogy milyen gyógyszert adjon hanem, hogy ha bejön a kislány, majd megmasszírozzák. Az emberben és természetben hisznek, nem a kemikáliákban. Nagyon más világ ez…


Mondanom sem kell, Jázminnak délutánra kutya baja sem lett. De a szülei azért úgy érezték, hogy ezt a napot még inkább pihenéssel töltik, így a következő célpont felé is ketten andalogtunk.

 

Anyukám úgy engedett el otthonról, hogy csapvizet ne igyak és az utcai árusoktól ne vegyek semmilyen ételt. Örömmel jelenthetem anya, hogy a terv 50%-ban teljesült: egy korty csapvizet nem ittam. Ellenben az utcai árusoknak nem bírtunk nemet mondani. Sült banán, édes krumpli, gesztenye süti és még sorolhatnám. Kár lett volna kihagyni őket!

 

Miközben vásárolgattunk, a Nyári Palota felé tartottunk. Út közben vettünk még két fekete maszkot is, elvégre ott ez divat. Van pöttyös, cicás, kockás, rózsaszín, Spongya Bobos, Hello Kittys, halálfejes, azaz mindenféle.

 

A Summer Palace elképesztő volt. Személyes véleményem szerint sokkal szebb, mint a Tiltott város, vagy a Mennyek temploma. Az épületek gyönyörűek és gigantikusak. A hangulatos tavon a helyiek fakutyáztak. Feltételezésünk szerint nyáron vízibiciklizhetnek itt, hiszen legalább 100 vízbe fagyott járművet láttunk. Az egyetlen, apró szépséghiba – mint mindennel Pekingben – a pekingi időjárás és a szmog volt, ugyanis az orrunkig nem láttunk. Körülbelül két órát sétáltunk ebben a hatalmas parkban.


De sietnünk is kellett vissza, mert estére vettünk két jegyet az operába. Igen, nem káprázik a szemetek, két 20-as éveiben lévő fiatal elment az operába. Hogy miért? Hajtott minket a kíváncsiság. Vajon miért a kínai opera a világ egyik leghíresebb operája? Hát ezt a kérdést a mai napig nem tudtam megfejteni. Az rendben van, hogy komoly teljesítmény az a néhány akrobatikus jelenet, vagy az arcjátékok, de amikor egy hölgy 20 percig azt „énekli” (inkább nyávogja), hogy „azért énekelek Önnek uram, hogy ne legyen rossz kedve, hanem jó…”. Hát mit is mondjak…

 

 

A sokk, és kb. 20 km gyaloglás után végre hazaértünk!

Most már a kis Jázminka nyitott nekünk ajtót, a mi legnagyobb örömünkre. Így hát rögvest meg is született a döntés: másnap irány a Kínai Nagy Fal együtt!
Fel is hívtuk Jacket, a mi drága jó turist guide-unkat, hogy holnap befizetnénk egy útra. Jackkel a Tian’anmen téren találkoztunk az előző nap délelőttjén. Felajánlotta az autóját és egy nagyon kedvező árat (100 yuan fejenként), hogy elvisz minket a falhoz. Ez az ár nagyon kedvezőnek tűnt a hotelben ajánlott 270 yuanhoz képest, ami ugyanazokat a szolgáltatásokat tartalmazta. Azt bizonygatta, hogy az ebéd, a belépők, és az english guide is “inklutit” (jó kis kínai akcentussal), vagyis benne van az árban. Mondanom sem kell, ennek a fele sem volt igaz.

 

De ez már egy következő fejezet témája lesz…

Írd meg a véleményed!
Név
E-mail cím
Elküldöm a véleményem!
Rólunk
Szeretünk olyan élményeket ajánlani, melyekről személyes tapasztalatokat szereztünk. Blogbejegyzéseinkkel megosztjuk Veletek ezeket az élményeinket a Kanári-szigetekről, és más úti célokról is. Saját képeinkkel igyekeztünk visszaadni a szigetek hangulatát és azt az életérzést, amit Ti is átélhettek egy ilyen út alkalmával.
Kategóriák
Kövess minket!
Feliratkozom!
Tetszik az oldalunk és az ajánlataink, de még nem tudod pontosan mikor, melyik célpontra vagy szállodába szeretnél utazni? Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig megkaphasd legjobb ajánlatainkat!
Rólunk mondták!
Kedves Tickair és csapata! Szeretnénk, megköszönni azt a mérhetetlen sok segítséget amit tőletek kaptunk! Bár a mai világban könnyen lefoglalhattuk volna magunknak az egész utazást, de sok keresgetés után, megtaláltalak benneteket és a sok pozitív értékelés és levelezés után Titeket választottunk! Elég sokat dolgozunk és így időnk se engedte, hogy mindennek így utána járjunk mint ahogyan azt ti tettétek! Minden olyan volt mint amit vártunk, sőt....annál is jobb, hiszen majd az egész szigetet bejártuk :) Köszönjük nektek ezt a lehetőséget! Remélem a jövőben is tudunk majd az együttműködésetekkel együtt utazni! Mindenkinek csak ajánlani tudlak benneteket! Köszönjük Nektek!! Petra és Szabi! :)
Nagy Petra
Nagyszerű csapatmunka, kedves, segítőkész szervezők. Odafigyelnek az utasaikra, azonnali reakciók a kérdésekre. Mindenkinek ajánlani tudom. Minden nagyon korrekten ment. Csillagos ötös!
Jókuti Ildikó
5 pont! Már másodjára utaztunk a Tickair szervezésében. Most is minden remek volt, a szervezés, a transzfer a hotel az ellátás, azért az árért amit igértek. Jól esett az az odafigyelés amivel kezeltek bennünket! Köszönöm szépen! Legközelebb is Önöket választom és ajánlani fogom az ismerőseimnek!
Marianna Mezei
Tickair - egyedi ajánlat egyedi ajánlatot szeretnék
egyedi ajánlat
A Tickair csapatának kifejezetten fontos a természetvédelem és a fenntartható, környezettudatos mindennapok éppen ezért kérjük, hogy oldalainkat ne nyomtad ki. Amennyiben valamilyen tartalmat szeretnél szöveges formában elérni kérjük, hogy vedd fel Velünk a kapcsolatot elérhetőségeink egyikén.

Tegyél a fenntartható mindennapokért!

Köszönjük!

Üdvözlettel, a Tickair Csapata