Kiránduljunk egy kicsit melegebb éghajlatra, ahol az az érzésünk, hogy nem is a Földön járunk, hanem egy kietlen bolygón, ahol mindjárt kitör a következő vulkán. Mégis tiszta, rendezett, egzotikus…

A Kanári-szigetcsoport egyik legkevésbé ismert szigetéről van szó, mely a legészakibb, legkeletibb és egyben a legrégibb, Lanzarote. Mivel ezek a szigetek vulkanikus eredetűek, Lanzarote is ilyen múlttal bír, talán itt találhatjuk a legtöbb vulkánt, ezért “Száz vulkán” szigetének is nevezik. Emiatt nagyon sajátos és különleges a sziget domborzata. Az 1700-as évek vulkánkitörései szinte teljesen elpusztították a sziget élővilágát; az akkori lávafolyamok nagyon egyedivé tették a felszínt.

November közepén utaztunk Lanzarotéra, most nem csak a szűk család utaztunk, hanem a nagyobb családdal és barátokkal együtt, 11-en. Odafelé Barcelonában szálltunk át, ahol volt időnk bemenni a városba és megnézni a látnivalókat, melyekről itt olvashattok bővebben.

Összesen 10 napot töltöttünk a szigeten, ami pont ideális volt egy kis pihenéshez, és persze kiránduláshoz. Szeretjük az olyan helyeket, amelyek nem hemzsegnek a turistáktól, és hát ez pont ilyen volt. Ehhez biztos hozzájárult a novemberi holtszezon is, és az is, hogy nem olyan felkapott hely, mint Tenerife vagy Gran Canaria. Ennek ellenére szerintem a legkülönlegesebb. Sehol nem láttunk még ilyen páratlan fényhatásokat, amit az időjárás hirtelen változása okozott. Az egyik percben még hét ágra süt a nap, 5 perc múlva pedig esik az eső, így sikerültek az alábbi képek, amelyek az apartman házban készültek, ahol laktunk:

Costa de Teguise-n volt a szállásunk a Hotel Tabaiba-ban. 2 db két ágyas apartmanban laktunk, nappalival, konyhával, fürdőszobával és terasszal. Mindig a teraszon ettünk, nagyon hangulatos volt, odasütött a nap, s ezen felbátorodva siettünk a partra strandolni, de sokszor mire elkészültünk, beborult és esett az eső, vagy csak fújt a szél. Persze nem sokáig. Egy nap alatt többször megfordult az időjárás. De a borús idő tökéletes volt a kirándulásokhoz, mivel a hőmérő ekkor is mutatott 18-20 fokot.

Ellátogattunk az El Grifo nevezetű bormúzeumba, ahol megláthattuk a szőlőültetvényeket- persze ilyet a sziget más részein is találunk, mivel híres boraik vannak- illetve régi szerszámokat a szőlőműveléshez. A kertben különböző egzotikus fákkal ismerkedtünk meg, mint gránátalma, papaja, narancs, guava, citrom sőt még meg is kóstoltunk egyet-egyet.

Persze borkóstolás is járt a belépőjegyhez, nyolc félét kóstoltunk meg, a száraztól kezdve a pezsgősön át roséval folytatva és végül a desszertborral zártuk a kört. Finomak voltak, de azért a Tokaji az Tokaji, meg a Villányi is Villányi. Bár nem illik összehasonlítani, szóval finomak voltak. Az a csoda, hogy egyáltalán ilyen talajon sikerül valamit is termeszteni. Íme a szőlőültetvények:

Nem túl helygazdaságos, mivel nem sorba vannak ültetve, hanem 1-2 méter mély gödörben vannak a tövek, és a szélirány felől kövekkel van kirakva, hogy a szél ne vigye el a vulkáni hamut. A hamunak nem hamu állaga van, hanem mint ahogy a képen is látszik, apró kavicsok. Az a jó tulajdonsága, hogy a hajnali párát megköti és átengedi a növényeknek. Ahol művelik a földet, ott ezzel van leszórva a talaj. Ez azért fontos, mert kevés a csapadék arrafelé /na mi ezt nem így tapasztaltuk. :)

Azért az időjárás jelentést nem panaszkodásnak szántam, mert volt néhány nap, amikor igazi strandidő volt. A víz melegebb volt, mint gondoltuk, úgyhogy amikor úgy igazából kisütött a nap, nagyon kellemes volt belemenni a vízbe. Egy nap elmentünk Lanzarote legszebb strandjára, a Papagayo strandra. Mivel mindenki ezt a strandot ajánlotta, amikor megkérdeztük, hogy melyik a legjobb, ezért eléggé meglepődtünk, amikor a körforgalomból a Papagayo felé kanyarodva földút vezetett minket.” Biztos jó irányba megyünk?” Nos az irány jó volt, sőt még fizettünk is a belépésért autónként. A látvány azonban kárpótolt minket, gyönyörű öblökből áll ez a partszakasz, mindenki kiválaszthatja, hogy melyik a legvonzóbb számára. Jókora hullámok voltak aznap, úgyhogy igazi élmény volt a strandolás. Finom, puha- a vulkáni eredet ellenére- fehér homok!

Meglátogattuk a közelebbi strandokat is, és otthagytuk a kézjelünket mindenhol…

Írtam már arról, hogy milyen szép fényhatásokban volt részünk, nos a naplementék is gazdagok voltak színárnyalatokban. Íme néhány kép a naplementéről Playa Blancán:

Legközelebb írok az El Golfo-ról és a Timanfaya Nemzeti Parkról. Sok szó fog esni spanyol ételekről és még tevegelni is fogunk. Remélem meghoztam a kedveteket egy lanzarotei utazáshoz, tartsatok velem a jövő héten is!