Kedves Tenerifére vágyódó, vagy éppen oda készülő utasunk! A szigeten nagyszerű lehetőségek kínálkoznak elmenni egy delfinnéző hajóútra. A választék jelentős, ezért adunk egy nagyszerű tippet! Olvasd el Német József élményeit a Flipper Uno fedélzetéről:

​Szerintünk a Flipper Uno a le​g​izgalmasabb delfinnéző (kalóz)hajó a ​kikötőben.​ Már ránézésre is​ így van, ám tenerifei barátaink is megerősítettek benne, ezt kell kipróbálni! A ​hajó​túra három órás.

Felszállás után azonnal érezhetjük, hogy jó kezekbe kerültünk! Dinamikus háziasszonyunk köszönti és tájékoztatja öt-hat nyelven a megszeppent közönséget. Idősebb kalózunkra már a hajóhídon felfigyelünk: természetes mosollyal, ám hitelesen hiányos fogsorral, kinek-kinek szükséglete szerint segített biztonságban hajóra lépni. Ő túl lehet már a hatvanon is. Fiatal kalózunk ügyesen bánik a kötelekkel, eloldozza a hajót, bevonja a hidat, i​de libben, ott csavar egyet. Látszik, hogy képzett, negyven körüli ​”kalóz​”. ​Beindul a ​kalóz ​gépezet.

Egyik utasunk kap a fejére egy széles karimájú, igazi matróz kalapot és az ő kiváltsága, hogy fotósok kereszttüzében felhúzza a vitorlát.​ A Karib-tenger kalózai filmzene festi alá a nagy attrakciót! Kifutunk a nyílt vízre, és iráááány a delfinek! Széles mosolyú, fürge, vérprofi modern kori kalózok ​pik-pak, pattintják a sörös dobozt, nyitják a boros üveget, töltik a kólát, vizet, bort, ki mit kér. Itallal​ és ​tapasszal (spanyol falatkák) kínálják a vendégeket.​ Jó az indítás!

Idősebb kalózunk lazán áll a hajó korlátján, és látni lehet, hogy nem véletlenül mered a figyelme a távcsövön keresztül a távolba​. Láthatóan nem fél, hogy vízbe esik. Persze hogy nem, hiszen kapaszkodik. Mindkét kezével a távcsőbe.​ ​Neki ez bőven elég. Jajj! Majdnem beleesett! Ránk pillant. Huncutkás mosolya elárulja: ez csak fűszer.​ ​Majd távcső vissza, és fürkész tovább. Egyszer csak leteszi a távcsövet, hajónk teljes gőzre kapcsol, és nemsokára kikapcsolt motorral siklunk a cél felé. Emberünk a hajókorláton állva egyszer csak harsányan kiabálni kezd: “foto-foto…foto-foto”! Bizony nem véletlenül…

Szürke hátú, termetes delfinek kezdik mutogatni magukat! Nézd! Vannak kis delfinek is! Ide gyertek, ezt nézzétek…! – egyik látvány a másik után következik. Nem tart sokáig a pillanatnyi élmény, mert a hajósok tudják, hogy ezek a gyönyörű állatok nagyon szeretnek játszani! Teljes gőzzel előre.

Megkezdődik a verseny! A delfinek nagyon élvezik a sebességet! Gyerünk a hajó orra elé! – csalogatják a delfinek egymást! A hajó orra felett kifeszített háló van, hogy a nagyérdemű utazóközönség egészen közelről fentről szemlélhesse a fantasztikus hajszát! Nem vérre megy itt a játék kérem, hanem az örömért! A száguldó delfinek egymást átugorva előzik le a hajót és egymást. Közben díszítésül hatalmasakat ugranak, amelyeket előszeretettel fotóz a felhevült közönség! Gyönyörű élmény.

Kalózunk nagy mestere a delfinekkel való kommunikációnak. Harsányat füttyent, és a delfinek szaltót ugranak! De nem egyszer ám! Füttyent és újra szaltó! Elgondolkodik az ember, hogy most nem egy bemutatón vagyunk valamelyik élményparkban, ahol idomított delfinekkel parádéznak, hanem kint a nyílt vízen. A valódi Atlanti-óceán valódi delfinjei, valódi matróz füttyre, valódi szaltókat ívelnek. Valóság ez, vagy színház? Tény, ami tény, itt utazunk az óceánon, itt ugrálnak a delfinek, és akkor ugranak, amikor matrózunk harsányat füttyent. Egyedi élmény! Tényleg lehet tudni delfinül? Vagy látja mikor indulnak ugrani és a megfelelő időpontban füttyent? Bárhogy legyen is, egyedi.

Miután gyönyörködtünk​ ezekben a csodálatos állatokban, a sziklák mentén Masca felé veszi a hajó az irányt. Útközben felszolgálják az ebédet, ami általában csirkéből készült paella, amihez kenyér és gyümölcs is jár. ​Most tenerifei banánt kaptunk desszertként. ​Egy mozzanat: Kalózunk hozza a banánt, odalép hozzád, ​kiveszi kezedből a kanalat, ​összekapargatja tányérodon az odaragadt rizsszemeket, majd ​a szádba teszi. Bekapod, megkapod a banánt! ​A kiszolgálás ​pattogó és ​mosolygós. A hajón található egy bár is, ahová​ bármikor ​odamehetünk fogyasztani.

Ezután a hajó megáll a Masca​-​öbölben, ahol a víz gyönyörű és kristálytiszta. Itt, ​háttérben a gigantikus sziklákkal, – ha már Los Gigantesnél vagyunk, hát legyen gigantikus – ​aki szeretne, az felfrissülhet az óceán vizében. ​De nem ám csak úgy simán! Nem! Zsupsz és kész! A főárbocból kifordítanak egy nagy, kötéllel és csigával ellátott kart, és aki akar, ugorhat​! Kalózbácsink fogja a kötél végét, és amikor a kötélen kilendül a víz fölé a csobbanni vágyó élményszomjas turista, nagyot húz rajta, és szaltó! Repül a.. repül a .. na mi repül? Például egy 80 év körüli hölgy! Micsoda bátorság! Ez igen! Bevállalós az angolul beszélő matróna. Együttérző kalózunk dobott neki segítségként egy úszóövet, könnyebb legyen ​ ​neki visszaúszni. A hajó oldalán kötéllétra, és kezdődhet a móka elölről! Nem mindennapi adrenalinforrás.

Masca után a hajó hazafelé veszi az irányt, és a hazaúton egészen közelről csodálhatjuk meg Los Gigantes monumentális szikláit.​ Nem fenyeget az a veszély, hogy Concordia módjára megfeneklik a hajó partközelben. Oly függőleges a sziklafal, hogy nyugodtan szinte megfoghatjuk. A ​személyzet univerzális. Matróz, idegenvezető, mókamester, felszolgáló, delfinidomár, ​és ki tudja még mi minden. Vérprofi valahány. Visszafelé eltelve az élményektől arra gondolhatunk, szép volt, jó volt, kár hogy vége. De neeeem.

Következik az itatás! Nem pohárból, ‘ágyban, párnák között’, hanem kalózhajón kalóz módra. Az öblös kulacsból laza ívben, vékony sugárban folyik a rum, vagy ki tudja milyen kalózital. És? Nos a látvány a következő: Idősebb kalózunk vigyorog, kezében az öblös butykos, finom ívben vékony sugárban jön belőle a nedű, és a hat nyelven beszélő idegenvezetőnk reptében kapva el az alkoholnak eme sugarát, csak nyeli és nyeli és nyeli. Ez a minta. Lehet fotózni! És mi a következő mozzanat? Már a te szádnál indul az alkoholnak eme aranylón sárgálló folyama. Foto…foto! – biztat a kedves, kaján kalózunk.

Idősebb kalóz barátunk nagyon vonzó ember.​ Egy eset: ​egyik utasunk​ ​feje alá gyengéden párnát helyez. Vajon miért? ​​Mert a feje a korlátnak támaszkodott, úgy szenderedett el. A sirályok! Mókamesterünk, idősebb kalóz barátunk kiáll a hajókorlátra, kezében valami falatkával. Sirály jön, bekapja. Fűszerezzük egy kicsit.

Kezében falatka, sirály jön, hopp, visszavonja. Sirály jön, odaadja. Sirály jön, nem kap semmit. Majd a falatkát szájába veszi és onnan eteti őket. Taps, és újabb falatka! Egyszer csak elfogy. Leugrik a korlát tetejéről, azzal a rugalmassággal, amely illik egy üzemben lévő kalózhoz.

A fedélzeten tartózkodik egy videós is, aki felvételt készít az utasokról, és ​a legszebb pillanatokat videózza. Természetesen bárki igényelhet egy példányt a másolatból. Csak a hotel nevét kell megadni. No és a 35 Eurót. A megadott időben érkezik az emlékeket felidéző DVD.

Felcsendül újra a Karib-tenger kalózai melódia, tudjuk, kikötünk. Szép volt!

Ha teheted, ülj fel te is a kalózokhoz Los Gigantesnél!​